Szerintem a legtöbb túlsúlyos ember megél néhány, a pluszkilóihoz kapcsolódó atrocitást az élete során. Nyilván vannak, akik többet, vannak, akik kevesebbet, de valamiféle negatív tapasztalata szinte mindenkinek van. Szomorú vagy sem, de én ezt már valahogy természetesnek tartom. Nem fogadom el, nem helyeslem és abszolút nem nézem jó szemmel a plus size-os embereket ért sérelmeket, de tudom, hogy a „fat shaming”, a gúnyolódás és a szurkálódások olyan mindennapi valós dolgok, amelyek állandóan jelen lehetnek a túlsúlyos emberek életében, így az enyémben is.
Viszont ebben a bejegyzésben nem erről szeretnék nektek írni, hanem az ellenkezőjéről, vagyis a „skinny shamingről”, ami a vékony emberek gúnyolását jelenti. Amikor először találkoztam ezzel a fogalommal, meglepődtem: miért csúfolna bárki is egy vékony embert? Hiszen elvileg a vékony testalkat lenne a normális, engem is azért cseszegetnek, mert nem vagyok az. Aztán kicsit jobban belegondoltam, és rájöttem, hogy bizony ez létező jelenség, sőt vannak olyan emberek a környezetemben, akiket ez érint, még ha eddig nem is használtuk rá az előbb említett divatos angol kifejezést.
„Nem szúrja a combcsontod a segged?” „Gebe liba!” „Ez a csaj tuti anorexiás!” „Milyen nagyra van a pipaszár lábaival!”
Hallottatok már ilyeneket? Én igen! Biztos vagyok benne, hogy vannak, akik ugyanúgy tojnak az efféle megjegyzésekre, mint, mondjuk, egy magabiztosabb plus size-os ember, viszont túlsúlyosként tudom, hogy a szavaknak igenis van erejük, és teljesen mindegy, hogy miért kapjuk, a gúnyolódás fájdalmas.
Vannak olyan ismerőseim, akiket nagyon zavar, hogy túl vékonyak. Ugyanúgy vannak hullámvölgyeik és önértékelési problémáik, mint nekem, és mint ahogy nekem is jár a boldogság, meg az, hogy tudjam szeretni magamat, és megkapjam a megfelelő tiszteletet másoktól, úgy mindez őket is megilleti.
Néha kicsit azt érzem, hogy rossz helyen vezetjük le azt a dühöt, amit például a média meg a társadalmi normák hülyesége miatt érzünk. Nem a vékony emberekre kell haragudni, hanem például arra a magazinra, amelyben csak 36-os méretű nők retusált képeit láthatjuk.
Nekem semmi bajom azzal, ha valaki csinosabb, mint én. Vagy sokat tesz érte az illető, vagy jó génekkel született, vagy akár mindkettő. Én attól nem leszek kevesebb, ha van a környezetemben egy nálam csinosabb ember. Nem ez alapján kell megítélni másokat. Főleg akkor, ha a másik ember is elfogadó és kedves velem. Ellenkező esetben egy hülye liba minősítést azért megengedek magamnak.
A pozitív testkép mozgalom sem csak a plus size-os emberek elfogadására irányul, hanem arra, hogy minden embert és minden ember testét tiszteljük.
Pálóczi Bogi
Kép és szöveg: Glitter and Fat
