– Juci, neked honnan van annyi önbizalmad?
– Miért, mennyi van?
– Annyi, hogy még másoknak is adsz belőle.
-Hááát – és itt belekezdtem a mesélésbe -, lehet, onnan, hogy én is átmentem már az önértékelési mizériámon, de rájöttem, olyan dolgokon rágódtam, amik nekem nem jók. Miért is tenném ezt magammal?
13 éve egy nagyon csúnya szakításon mentem át, az önértékelésem a béka segge alá került, mert elhittem, van nálam jobb, szebb, s én már unalmas vagyok… Másokhoz hasonlítottam magamat, s nem néztem, mennyi érték rejtőzik bennem is.
De éppen amikor a nem túl léleksimogató gondolatok és a hozzá tartozó megsemmisítő érzések ködjébe vesztem, rájöttem, hogy más gondolatával azonosultam, és ez nekem kicsit sem jó. Ez nem én vagyok. Ezek a gondolatok nem szereznek örömöt, nem tesznek boldoggá, így le kell hogy cseréljem őket.
Elkezdtem olyan dolgokat csinálni, amik örömmel, jókedvvel töltöttek fel. Csak szép dolgokra gondoltam, új hobbikat találtam, új emberekkel ismerkedtem, lettek új barátaim, akik mai napig is azok ám! Utaztam, nyitott szemmel jártam, befogadtam minden újdonságot, ami pozitív érzésekkel töltött fel, arra fordítottam a fejemet, ahonnan a Nap sütött.
Aztán ebben a rezgésben, ebben a jó gondolatokkal teli aurámba becsapott a villám, s képzeld csak, olyan férfi lépett be akkor az életembe, aki még inkább kinyitotta a horizontot, és szélesebbé tette a látószögemet. Akinek szép is voltam, jó is, csinos is, humoros is, semmi köze nem volt ahhoz a lányhoz, akinek a szívét egy évvel korábban összetörték, megalázták, s női mivoltát a sárba tiporták. Mert már én sem azonosultam azzal a lánnyal.
De tudod, mi kellett ehhez? Leginkább én. Hogy levonjam a következtetést abból, ami ért, hogy felvállaljam a felelősséget, hogy én maradtam annyi ideig abban a rossz kapcsolatban, míg meg nem semmisítettek. Az én döntésem volt, senki sem kényszerített rá, sőt!
De azzal, hogy vállalom a felelősséget, tanulok is belőle, fejlődöm, tudom értékelni magamat annyira, hogy legközelebb nem hozom magam ilyen helyzetbe.
Oda megyek, ahol a szeretet van, mert a szeretetbe a megalázás, a rosszindulat nem fér bele.
Az önbizalmad pedig ott fog nőni, ahol sérültél, de Te mégis felálltál a mélyből. Így lesz hited. Hited önmagadban, és ezáltal jön a szeretet, az ÖNSZERETET.
Azt pedig mindenkinek joga van érezni.
