Szerintem senkinek sem kell bemutatnom az energiavámpírokat, más néven fárasztó alakokat, bosszantó/okoskodó/ ”jajj miért kell meglátogatni” rokonokat, elviselhetetlen kollégákat vagy őrült exeket. Persze ez csak a jéghegy csúcsa. Rengeteg különböző energiavámpír teheti próbára a türelmünket. Lássuk, hogy kikre gondolok!
1. A bánatos
Talán ez a legismertebb alapkategória. Ő az, akinek fáj az élet. Egy képzeletbeli gigantikus felhő lóg a feje fölött, amiből finoman adagolva egész nap szitál rá az ónos eső, a „jó hangulatot” pedig mérgező köd formájában terjeszti a környezetében.
Ismertetőjegyek: értelemszerűen a bánatos arc, nagy sóhajok, más problémája esetén felvillanó időleges mosoly.
2. A panaszos
Akinek valami sosem stimmel. Mindig van valami, ami mint egy apró szálka a szemben, irritálja, és erről megállás nélkül képes beszélni.
Ismertetőjegyek: bosszús/lemondó arckifejezés, lebiggyedő száj, mérges mozdulatok, megyek utánad és mondom attitűd.
3. Az idegbeteg
Aki azt hiszi, hogy az ő problémája a legnagyobb az egész világon. Körülötte csak inkompetens hülyék vannak, sőt nem csak körülötte. Hiszi és vallja, hogy a világon mindenki retardált, és ezt jellemzően a lehető „legtapintatosabb” módon mások tudtára is adja.
Ismertetőjegyek: dühtől lila pofi, összeszűkült szemek, sóhajok vagy mérges fújtatás, a közelembe se gyere atmoszféra, bazzmegolás magas fokon.
4. A drámai
Ő az, akivel mindig katasztrófák történnek. Legyen ez akár egy elázott frizura, egy vita a pasijával, vagy egy rosszul sikerült randi. Minden problémát hatalmasnak él meg, mindent felnagyít, eltúloz, túlgondolkozik. Ha bánatos, akkor elvárja, hogy az egész világ vele zokogjon, ha pedig erre a világ nem hajlandó, akkor gondoskodik róla, hogy mégis legyen mindenkinek oka a sírásra.
Ismertetőjegyek: Hidd el, ezt nem kell magyaráznom, ha ismersz akárcsak egy drámakirálynőt, akkor tudod, hogy miről beszélek.
5. A nekem mindig jobb/mindig rosszabb
Számomra talán ez a legfárasztóbb kategória. Minden beszélgetés róla szól, mert ő mindig tudja tromfolni a többieket, és ha tudja, akkor már meg is teszi…
Ismertetőjegyek: a „na most megvagy” nézés, ami akkor kúszik a szemébe, amikor rájön, hogy neki mégiscsak jobb/rosszabb, mint neked.
6. A lelkes
Aki mindig pörög. MINDIG! Fáradhatatlan, szuper ötletei vannak, s ezekből jellemzően 20-at egyszerre próbál megvalósítani. Számára nincsenek problémák, csak kihívások, és minden élethelyzetben elő tud kapni egy-egy motiváló életbölcsességet. Ha valaki negatív körülötte, akkor az szinte fizikai fájdalmat okoz számára, így minden erejével azon van, hogy a környezete is olyan motivált legyen, mint ő maga.
Ez így elsőre nem is hangzik rosszul. Kedvelem az ilyen embereket. Viszont ennyi energia nem áradhat csak és kizárólag egy személyből, így ők azok, akik mindenhonnan/mindenkitől csippentenek egy kis extra löketet. Rövidtávon öröm velük a közös élet, munka vagy bármilyen formájú együttműködés, hosszútávon viszont olyan, mint egy soha véget nem érő maratoni futás.
Ismertetőjegyek: csillogó szemek, negatív hozzáállás esetén értetlen arcok, csupa pozitív hozzászólás, „van egy ötletem” kezdetű mondatok minimum napi tízszer történő használata.
7. A követelőző
Akinek sosem elég belőled. Teljesen mindegy, hogy mennyit adsz magadból, az nem elég. Legyen szó akár barátságról, akár kapcsolatról, mindig neki kell az elsőnek lennie az életedben, ha pedig nem így van, akkor jön a lelki mélyrepülés.
Ismertetőjegyek: rajongó szempár, körül legyeskedés, „te miért nem szeretsz” kezdetű mondatok.
8. Az okos(kodó)
Ő az, aki mindig mindent jobban tud. Ő a legokosabb, ezért mindig minden esetben övé az utolsó szó. Mindenhez van hozzáfűznivalója, ami kétségkívül érdekes és hasznos, hiszen ő minden terület megkérdőjelezhetetlen szakértője.
Ismertetőjegyek: fontoskodó járás, „majd szétrobbanok, hogy végre megszólalhassak” arckifejezés, gúnyos nevetés, türelmetlen szuszogás, szemforgatások.
9. Az elveszett
Valaki, akinek rövidebb időre, vagy rosszabb esetben tartósabban kisiklott az élete. Kétségbe van esve, nem tudja, hogy mi lesz vele. A problémája már olyan mértékű, hogy a terheit egyedül nem tudja cipelni, így igyekszik minél többet áthárítani másokra.
Ismertetőjegyek: réveteg szempár, gyakori sírás, kétségbeesett társaságkeresés, „most mit tegyek” kezdetű mondatok.
10. A megváltó
Ő tudja, hogy mi a tuti és nem sajnálja az időt, hogy ezt megossza mindenkivel a környezetében, illetve akárkivel. Ő az, aki idegenként leül hozzád egy gyorsétterem asztalához, ha egyedül vagy, aki elkap az utcán, vagy egy baráti összejövetelen rád veti magát, ha magányosan lecsüccsensz egy kanapéra. Tudja, érti és átérzi a képzelt vagy valós problémád, ő is volt már ebben a cipőben, de idővel meglátta a fényt, amit neked is meg akar mutatni.
Ismertetőjegyek: fanatikus pillantások, jól begyakorolt beszéd, a kikapcs gomb teljes hiánya.
Szerintem mindenkiből lehet energiavámpír. Nem kell ahhoz rossz embernek lenni, hogy belecsússzunk valamelyik fenti kategóriába. Őszintén szólva én is voltam már elveszett, panaszkodó, drámai, sőt követelőző is. A lényeg az, hogy időben felismerjük a helyzetet és tegyünk ellene, hiszen senkinek nem célja, hogy terhére legyen másoknak és a viselkedésével veszélyeztesse az emberi kapcsolatait.
Egyébként ezek a kategóriák csak a képzeletem szüleményei, vagy még inkább a tapasztalataim írásbeli manifesztálódásai, tehát nem kell őket túl komolyan venni. Viszont ha valamelyik nagyon emlékeztet egy hozzátok közel álló emberre, és úgy érzitek, hogy tényleg energiavámpírral van dolgotok, akkor itt az ideje, hogy valamilyen védelmi rendszert alakítsatok ki az energiatolvajokkal szemben.
Az egyik módszer, amit ajánlani tudok, az a másiktól való teljes lelki elszigetelődés. Itt nem arra gondolok, hogy el kell kerülni a másik embert, hiszen sokszor ez lehetetlen. Inkább arról van szó, hogy meg kell tanulni a helyén kezelni a többi ember problémáját. Nem biztos, hogy egy bánatos vagy elveszett embert nektek kell megmentenetek. Meg lehet ugyan hallgatni egyszer a másik panaszát, de ne engedjétek, hogy kétszer, háromszor vagy sokadjára ugyanazt tolja rátok, helyette váltsatok témát, vagy ha az lehetetlen, akkor lépjetek ki a beszélgetésből.
A másik módszer kicsit már spirituálisabb jellegű. Lehet rajta vitatkozni, hogy ezek a megoldások működhetnek-e vagy sem, igazából nem is kell, hogy mindenki elfogadja őket. Viszont ez a gyakorlat nekem az enyhe szkepticizmusom ellenére is bevált – az előbb említett lelki elszigetelődéssel együtt alkalmazva –, ezért megosztom veletek is.
Körülbelül másfél évvel ezelőtt nagyon rossz állapotban voltam. Nem voltam beteg, de folyamatosan fáradt és levert voltam. Minden nap le kellett feküdnöm kicsit aludni a munka után, már előre fáradt voltam, ha ki kellett mozdulnom stb. Sosem voltam ilyen típus, a túlsúlyom ellenére is mindig energikus voltam, így értetlenül álltam a saját helyzetem előtt. Jobb magyarázat hiányában ráfogtam, hogy őszi fáradtság.
Később valahogy elkeveredtem egy látóhoz, aki kapásból megmondta, hogy mindennap két energiavámpír szívja el az energiámat, ami az én esetemben meg különösebben nem is nehéz, mert a nyitott személyiségem mellett a saját energiámat sem tudom megvédeni.
A látó javasolta azt is, hogy húzzam meg a határokat, illetve egy másik módszert is ajánlott.
Ha zűrösök a dolgok körülöttem, vagy azt érzem, hogy valaki az energiámat lopja, akkor esténként, elalvás előtt mindig megcsinálok egy apró gyakorlatot, ami az utóbbi másfél évben sokat segített. Miután lefeküdtem a hátamra, elképzelem, hogy egy kellemesen meleg, aranyszínű energiagömb van a hasamon, amit egy idő után elkezdek kiterjeszteni az egész testemre, szinte centiről centire haladva addig, amíg teljesen el nem lep ez az aranyszínű energiapajzs.
Tudom, hogy elég meredeken hangzik ez így elsőre, sőt, ha valaki bizalmat is szavaz a módszernek, akkor sem fog elsőre menni a dolog, de érdemes próbálkozni, mert akár csak egy ilyen kis apróság is sokat segíthet a saját energiánk védelmében és szinten tartásában.
Te mit gondolsz a témáról? Oszd meg kommentben!
Pálóczi Bogi
Kép és szöveg: Glitter and Fat
