Mint minden fogyókúra, úgy minden sportolással kapcsolatos fogadalom is szilveszteri fogadalommal születik, és hétfővel kezdődik.
Az új év eleje remek alkalom arra, hogy ismét megfogadjuk, hogy az idén többet fogunk mozogni, mint tavaly. Persze vannak a rendes kismamák és anyukák, akik kitartóan sportolnak, szilveszteri fogadalom ide, hétfő oda. Gondolhatjátok, hogy én nem a rendesebbek közé tartozom!
Világéletemben duci voltam, ezért soha nem is volt olyan sport, ami elnyerte volna a tetszésemet. Nagyon sokfélét kipróbáltam gyermekként, de egy sem maradt meg igazán, amit szívesen csináltam vagy csinálnék most. Nagyon sokáig ez úgy zajlott, hogy bele-belekóstoltam ebbe is, abba is, aztán abba is hagytam. Réka lányom születése óta rendkívüli módon ragaszkodik hozzám tíz kiló, ezért tavaly nyáron úgy döntöttem, hogy elkezdek kocogni. Rendes is voltam nagyjából két hónapig. Kocogtam babakocsival, egyedül, barátnővel. Az igazság az, hogy nagyon-nagyon jó volt, aztán mégis elmaradt a kocogás is. Most új hóbortom van, konditerembe járok, kardiózni. Sajnos hetente csak egy alkalommal, mert a gyermekem felügyeletét nem tudom megoldani.
Azt gondolom, ez egyébként rajtam kívül más anyukákat is visszatart a mozgástól. A budapesti kerületben, ahol lakom, sajnos nincs gyermekfelügyelet a konditermekben, pedig azt gondolom, lenne rá igény. Így olyan mozgásformát kell találni, ahol a gyerkőc is velünk lehet. Ilyen például a baba-mama jóga, a babaúszás (bár itt mi viszonylag keveset mozgunk), létezik a „Maminbaba”, a hordozós latin fitnesz és nagyon sok anyukát látok a patak partján futni, nem csak nyáron, babakocsival.
Világ lustája létemre azt gondolom, a mozgás azért fontos, hogy egészséges maradj, mert a gyerekednek vagy gyerekeidnek szüksége van rád. Jobb esetben, ha nem csokival tömöd magad, mint én, akkor fogyni is fogsz, és végre kiszabadulhatsz az önkéntesen vállalt „lakásfogságodból”. Boldog mama, boldog baba!
Gecse Andi
