“Juci, neked olyan szép arcod van, de ha lefogynál, még jó nő is lehetnél!”
“Olyan jó fej vagy, tök jó a humorod, csak hát, sok vagy.”
“Te megint híztál?”
“Nem gondoltál arra, hogy lefogyj?”
“A fiamnak nagyon bejössz, a zsánere vagy, csak le kéne fogynod!”
“Az nem a te méreted!”
“Úgy nézel ki ebben a neccharisnyában, mint egy kötözött sonka.”
“Te nem leszel sosem olyan nő. Törődj bele!”
Többek között ezek azok a mondatok, amelyek hallatán régebben a homlokom közepéig futott fel a szemöldököm, kiverték nálam a biztosítékot. Viszont ma már legfeljebb csak mosolygok rajtuk, s örülök, hogy megkaptam a gazdáiktól, mert így azzá alakítottak ezek a megjegyzések is, aki jelenleg vagyok: aki ma már látja, hol is van személyiségében a valódi érték – az pedig nem a kilóinak a száma.
