Telnek az évek, a barátaid megállapodtak már, úgy érzed, csak neked nem sikerül és már mindent megpróbáltál. Fenn vagy az összes társkeresőn, odafigyelsz a külsődre, rapid- és főző randira, táncórákra, kirándulni jársz, hetente akár több potenciális jelölttel is találkozol. Olvasod a témáról szóló cikkeket, könyveket, de nem haladsz előre. El is szomorodsz tőle, és bár a barátokkal mindent megbeszélhetsz és mind nagyon támogatóak, előbb-utóbb megkapod valakitől az ominózus „Ne görcsölj rá” tanácsot.
Az első reakciód a tagadás: „De hát nem is vagyok rágörcsölve”, amire fejeket ingatva, csendben néznek rád. Pedig de… látszik az arcodon, a tartásodon, a mozdulataidon, a hanghordozásodon, a témaválasztásodon. Mert igazából minden erről szól, mindenkiben az Igazit keresed!
A második reakciód ilyenkor ez: „Mégis, hogy ne legyek rágörcsölve?”
Az első és legfontosabb, hogy ne bántsd magad! Teljesen természetes és normális ez a reakciód, ha már régóta várod a társadat, és azt látod, hogy körülötted a többiek sikerrel járnak. Mindazonáltal nem tesz jót, mert minél jobban igyekszel, annál inkább eltolod magadtól a lehetőségeket. Ha pedig mégis találnál valakit, megijeszti őt a görcsös ragaszkodás, vagyis a sok-sok, belőled áradó, a magányos évek alatt benned felhalmozódott érzelem, igény és elvárás, amit ő hatalmas nyomásként él meg, amihez fel kell nőni, aminek meg kell felelni, amit be kell pótolni, amiért ő a felelős és hamar odébb áll.
Ezért érdemes azon dolgozni, hogy könnyedebben tudjad venni az időszakot, amíg számodra is eljön a vágyott lét, és meg tudd élni az élet más oldalait is párhuzamosan.
Tudom, hogy neked ez most nagyon fontos. Azt is tudom, hogy már harminc- negyven, esetleg ötven körül jársz és az az élet rendje, hogy családot alapíts.
Ám, amikor minden gondolatod ekörül forog, akkor tudod, mi történik? Beszűkülsz, csőlátásod lesz.
Beszippant a társkeresés világa, adatlapok, like-ok, szuperlike-ok és jobbra-balra húzogatások, ezerszer elismételt bemutatkozó és puhatolózó mondatok.
Észre sem veszed, és mindenkivel csak erről tudsz beszélni és a fókusz miatt egy csomó más mindent nem veszel észre.
Elszomorodsz minden egyes randi után, ha kiderül, nem találtad meg a társadat. Újra nekigyürkőzöl, újra sikertelenség és szürkülnek lassan a hétköznapok és lassacskán elszürkül minden. Elfáradtál, nincs már, ami feltöltsön.
Azt mondanám, ilyenkor pihenj kicsit, töltekezz. A legjobb, ha pár hétre félreteszed az egészet, leiratkozol az oldalakról, vagy hibernálod magad és még a telefonodról is törlöd az applikációt. Fogd fel úgy, hogy most lelkileg töltődsz, hogy a leendő társad egy élettel teli, életvidám társat kapjon.
Frissítsd fel magad és az életedet, gondolj bele, mi volt akkor, amikor még nem volt ennyire sürgős a párkeresősdi.
Fontos, hogy minél többet foglalkozz magaddal! Kezdj bele egy új hobbiba vagy tanulj valami újat, találkozz barátokkal, járj társaságba, keress egy szakembert és fejleszd magad, sportolj. Lehetőleg az összeset csináld! A lényeg, hogy ne ott legyen a fókusz, hasznosan töltsd az időt és főként, hogy töltődj más élményekből.
Te mire használod fel az idődet, mivel töltöd magadat? Mi van a bakancslistádon? Apropó, van bakancslistád?
