Miért ragaszkodik a gyerek annyira a cumihoz? Miért rágja a körmét? Miért ébred fel megint éjjel? Miért pisil be az oviban, amikor már szobatiszta volt? Látszólag jól van mosolygós… Akkor meg mégis mi baja van?
A gyerekek viselkedését gyakran félreértjük. Olyan mosolygósak, játékosak, úgy tűnhet, egy-egy nagyobb változás nincs is rájuk hatással.
Mondjuk, elkezdi az ovit és lelkesen megy, jól érzi ott magát, játszik a többiekkel. Aztán hazajön és aranyos, nincs vele semmi gond, de este a sötétben kijön rajta a feszültség, és gyakran felsír.
Nem féltékeny a most született testvérkére, de egyszer csak azt veszed észre, hogy rágni kezdte a körmét.
Látszólag jól viseli a költözést, de éjfélkor átköltözik a ti ágyatokba, és egész éjjel forgolódik.
Vagy szopni kezdi az ujját, makacsul ragaszkodik a cumijához, még a bilire is a kedvenc rongyival jár, újra bepisil nappal, ezerszer kéri a cicit, pedig már majdnem abbahagyta: ő így jelzi, hogy szorong.
A stressz, a nagy változás belőlünk, felnőttekből is sokféle tünetet kiválthat, de mi már tudjuk kezelni őket. A gyerek viszont még kicsi, hozzánk jön segítségért.
A legrosszabb válasz erre az, ha megpróbáljuk leszoktatni arról, amivel a szorongást oldja. Ha nevelési problémának tekintjük a körömrágást, a cumit, az éjszakai átmászkálást.
Ez ugyanis pont az ellenkezőjét váltja ki a gyerekből, mint amit szeretnénk elérni: még jobban szorongani fog, hiszen megpróbálják elvenni tőle azt, amibe kapaszkodik, és még inkább bele fog kapaszkodni.
Így lesz az átmeneti cumizásból iskoláskorig tartó cumizás, a körömrágásból a felnőttkorra is átnyúló rutin, a szoptatásból játszma és állóháború.
A tünet piszkálásától nem múlik el a betegség.
Mitől múlik el szorongás?
1. Attól, hogy megérted, a gyerek számára a változás nagy dolog, és mivel még nincs technikája arra, hogy az ezzel járó feszültséget magában kezelje, neked kell segítened ebben. A kisgyereknek még nincs önbizalma, de van anya-bizalma: ha egy helyzetet nem tud megoldani, hozzád fordul, tőled kér segítséget.
2. A segítséget tehát meg kell kapnia, de olyan módon, ahogyan az mindenki számára elfogadható. Ha éjjel ezerszer kel, mert most született kistestvére, nem az segít, ha sírni hagyják, hogy leszokjon róla, hanem az, ha NAPPAL, amikor a tesó alszik, babusgatják, szeretgetik, osztatlan figyelmet kap. Megtöltik a szeretetpoharát csordultig – így egyre kevésbé szeretné majd éjjel bepótolni a gondoskodást.
Ha a körmét rágja, nem rá kell szólni és magára hagyni, hanem át kell ölelni, beszélgetni vele és játszani egy kicsit, így idővel megtanulja a feszültségét másként levezetni.
3. A frusztrációtól meg kell szabadulni. Nem magunkba fojtani, nem azt mondani a gyereknek, hogy “nincs cumi, nagyfiú vagy már, maradj nyugton!”, hanem teret adni annak, hogy kiadja magából, mégpedig olyan formában, amivel nem okoz kárt:
– sok-sok mozgással a szabad levegőn (ez a gyerekeknek lételeme és a legjobb feszültségoldó is egyben),
– játékos dögönyözéssel, birkózással,
– gyurmázással (remek feszültségoldó),
– ujjfestéssel,
– mesékkel (a gyerek nyelvén, a fantáziák világában magyarázza meg a világ összefüggéseit, így a gyermek könnyebben megérti azokat)
A hagyományos “szoktasd le róla” hozzáállás csak elmélyíti a sebeket, a türelem és a szeretet begyógyítja őket.
Forrás: Kismamablog
