Karácsonykor a lehető legtöbb rokonunkat, szerettünket és barátunkat meglátogatjuk, felhívjuk, elvégre ez a “szeretet ünnepe”. De mi a helyzet, ha elmúlik a fenyőfa varázsa, és jönnek újra a dolgos, sokszor monoton hétköznapok?
A karácsony egy igazán érdekes ünnep, hisz különféle eredettörténettel rendelkezik, és a szeretet ünnepe kifejezés is csak utólag lett ráaggatva. Azonban nem az a fontos, hogy mit ünneplünk, vagy, hogy miért és mikor kezdődött el a fenyőfa díszítése, és hogyan fonódott össze a szeretet érzésével.
Tudod mi az, ami számít?
Az, amit próbál tanítani. Ilyenkor a legtöbb ember szívébe beköltözik egy különleges varázs, ami sokszor a januárban lecsupaszított fenyőfával együtt távozik.
Pedig egész évben, sőt egész életünkben vannak varázslatos, meghitt, boldog időszakok. Talán nem ennyire csillogóak, nem teszünk fel villogó égősorokat, és nincs töltött káposztás – sült halas – bejgli illat, DE léteznek ezek a pillanatok, és csak rajtunk múlik, hogy észrevesszük-e, megéljük és örölünk nekik, vagy csak komoran elsétálunk mellettük.
Tudod mi a valódi szeretet és hogyan nyilvánul meg?
Nem, nem a drága ajándékok, képeslapok, és csodaszép csomagolópapírok közt kell keresni. Persze, ezek nagyon szuper dolgok, és elképesztően tudunk nekik örülni. Ez csak a felszín, egy külcsín, ami szeretet nélkül is működik.
A szeretet ott van a vigyázó, aggódó szavakban, amikor valóban jelen vagyunk a másik életében. Tudjuk mit szeret, minek örül, mitől lesz szomorú, és milyen nehézségei vannak. Amikor minden hátsó szándék, nélkül segítünk a másiknak, és boldoggá tesszük.
A szeretet megnyilvánul akkor is, amikor egy kellemetlen helyzetben türelemmel és tisztelettel fordulunk egymáshoz, és embertársainkhoz, legyen az egy forgalmi dugó vagy egy pénztárra várakozó hosszú sor.
A valódi, feltétel nélküli, és önzetlen szeretet nem vár el semmit, nem kell neki tökéletesnek lenned, és mindig lehet rá számítani.
