Szerintem helyesen táplálkozni nehéz. Ennie mindenkinek kell, még akkor is, ha fogyókúrázik az ember. Szóval az étkezés nem kerülhető ki, nem olyan, mint a cigizés. Ha le akarsz szokni a cigiről, akkor nem gyújtasz rá. Persze ez sem ilyen egyszerű, mert ott van a kísértés, meg a stresszhelyzetek, lehetne sorolni a végtelenségig. De alapvetően a dolog mechanizmusa az, hogy nem veszel több cigit, elhatározod, hogy nem gyújtasz rá többet, és ellenállsz.
A fogyózásnál nem ilyen élesek a határok, és pont ezért nehéz. Nincs egy egységesen megállapított jó megoldás arra, hogy mit és mennyit szabad enni. Annyiféle diéta van, mindegyik tilt valamit, és jellemzően a legtöbb más és más dolgot enged enni. Rengeteg a kísértés, gyakorlatilag az élet minden területén körülveszi az embert a kaja, szóval a helyes és tudatos étkezéshez rengeteg elszántságra, kitartásra és egy jól felépített rendszerre van szükség.
Ebben a bejegyzésben nem fogom megváltani a világot. Nincs tuti tippem arra, hogy lehet egy ilyen jól működő rendszert kiépíteni, és hogyan lehet sziklaszilárd következetességgel fogyókúrázni. Ha lenne, akkor már kisebb fenék gazdája lennék. Ez a bejegyzés inkább vallomás, amiben arról írok, hogy én milyen hibákat követek, illetve követtem el az étkezésemmel kapcsolatban, és hogy hol csúsztak már el a fogyókúraprojektjeim.
A „Most az egyszer”-ek
Az összes eddigi fogyókúrám legnagyobb gyilkosai azok a bizonyos „most az egyszer” felkiáltások voltak. Hónapok munkáját tudom így felrúgni. Hazamegyek a szüleimhez, és nincs semmi olyan a hűtőben, amit én is megehetnék vacsorára. Ó, nem baj, most az egyszer eszem kenyeret. Igazából a kajahelyzet reggelre sem változik, szóval akkor már minden mindegy alapon megint eszem egy szelet kenyeret. Aztán az ebéd is olyan jól néz ki! Csak az a baj, hogy tele van szénhidráttal. Végül rájövök, hogy az egész hetem munkáját tönkre vágtam ezzel a három étkezéssel. Persze ilyenkor még van visszaút, de mikor az ember kísértésbe esett, utána sokkal nehezebb az extrudált kenyeret rágcsálni, mint korábban. Aztán jön még egy „most az egyszer”, meg még egy, és lassan azt veszem észre, hogy a reggeli gyümölcs helyett egy kakaós csigával a kezemben vigyorgok. Olyan ez, mint amikor a farkas be akart menni a kecskegidák lakásába. Először csak a mancsát dugta be, aztán jött a hamm-hamm.
Veszedelmes viszonyok
Gyerekkorom egyik meghatározó eledele a cukros-tejfölös fehér kenyér volt. Most már nem tudom elképzelni, hogy megenném ezt a kombinációt, viszont a fehér kenyeret még mindig nem tudtam teljesen kiiktatni az életemből. Ma már annyiféle kenyeret lehet kapni, köztük sok egészségeset is, viszont én ki nem állhatom a teljes kiőrlésű, magvas borzalmakat. Mivel tudom, hogy a fehér kenyér nem túl fogyókúrás étel, ezért amennyire lehet, mellőzöm a fogyasztását. Inkább kerülöm az összes olyan ételt, amihez valamilyen kenyérféle dukálna. Viszont a „most az egyszer” típusú pillanataimban még mindig vissza-visszatérek a régi, szénhidrátgazdag barátomhoz.
Uncsi van
Nem gondolom, hogy túl sokat ennék. Nem is eszem normál esetben keveset, szerintem olyan átlagos mennyiségű ételt fogyasztok mindennap. Ha sok dolgom van, akkor ez a mennyiség jelentősen csökken, mert előfordul, hogy el is felejtek enni. Ez sem jó, az viszont még ennél is rosszabb, ha unatkozom, ugyanis ilyenkor meg képes vagyok mindenféle szemetet összezabálni.
Csoki nélkül nem megy
Ezen szerintem nem is kell sokat magyaráznom. Egyszerűen vannak napok, amikor olyan, mintha a világ összeesküdött volna az ember ellen, és csoki nélkül nem megy.
Azok a bizonyos nehéz napok
Nem tudom, nálatok ez hogy megy, de én a menzeszem előtt közvetlenül, vagy a menzeszem alatt egy-egy napra átalakulok valamiféle kajakövetelő óriás csecsemővé. Ha pedig nem jutok ennivalóhoz viszonylag gyorsan, akkor beáll a vérfarkasállapot. Hiába igyekszem normálisan táplálkozni ezeken a napokon is, egyszerűen többet eszem, mint szoktam, mert kb. 2 óránként farkaséhes leszek.
Ezek voltak az én étkezési bűneim. Ilyen formában még magamnak sem foglaltam össze soha, hogy milyen hibákat követek el, ha az evésről van szó. Lehet, hogy ez is segíteni fog abban, hogy most tiszta lappal kezdve elkerüljem ezeket a hibákat.
Remélem, tetszettek a cikkhez kapcsolódó illusztrációk is, amelyeket egy Shamekh Bluwi nevű tehetséges művész készített.
Pálóczi Bogi
Kép és szöveg: Glitter and Fat
