Legtöbben egész évben a nyarat várják, várjuk – ezzel egyetértünk? Azt az időszakot, amikor végre egy kicsit süttethetjük a hasunkat, és csobbanhatunk a vízben. De mit vegyünk fel? Egyberészest vagy bikinit?
Részemről a válasz: mindenki azt, amit szeret, amiben komfortosan érzi magát, ami közel áll a szívéhez. Pár éve még eszembe se jutott volna, hogy egyrészest viseljek, de 1-2 éve olyan szuper fürdőruhák láttak napvilágot, amelyek közül már szívesen csemegézek. Már nem az a “nagyis” stílus, hanem fiatalosabb, szexisebb. Tetszenek. A strandon vagy parton akár egy rövidnadrággal, maxiszoknyával, kendővel egészen csinos viselet. És hát igen, a hasamat sem mindig akarom megmutatni, mert néha olyan kis mimóza a lelkem (mármint a hasam), hogy arra vágyik inkább fedésben legyen. De néha igen! Süttetni akarom, szeretném, ha a köldököm rákacsintana a világra, hogy: hahó, én is vágyom a nyarat! És akkor bikinit húzok magamra, abban flangálok a medence partján (persze ha eljutotk oda) és élvezem a napsütést.
Egy dolgot azonban nem értek: szinte nap mint nap olvasom különböző oldalakon vagy hallom valahol, hogy: úúú, nem épp vékony XY, mégis bikinit viselt! De még a közvetlen ismerőseimtől is, kiemelve, hogy az illető husika, mégis kétrészesben volt.
Kérdezem én: mi a lótúróért baj ez bárkinek is?
Mi a francot törődünk vele, amikor törődhetnénk magunkkal is, ha már úgy is van pár napunk egy évben, hogy pihenhessünk a vízparton vagy akárhol, ahol fürdőruhában lehetünk?
Ritkán látok olyat, hogy egy nagyon duci hölgy vesz fel kétrészest, de ha felveszi, akkor is mi van? Ha végre pihenhetek, akkor a családommal vagy barátaimmal (akikkel épp vagyok) és magammal foglalkozom. Vagy csak magammal, hogy jól bekenjem magam, nehogy megégjek.
Szóval álljunk már le azzal, hogy a másikat sasoljuk, éljük meg az életet, azt a röpke pihenést jól, magunkkal és szeretteinkkel.
Ennyi.
Fotók: Lane Bryant
