Túl nagy az igazságérzetem, és túl érzékeny vagyok – ó, anyám, hogy hányszor hallottam már ezt! Nem mondom, hogy nincs igazuk a kritikusaimnak, sőt azt tapasztalom, hogy amint kicsit nehezebbé válik az életem, azonnal megszaporodik a körülöttem kialakuló
viták mennyisége is, így nem csak túlérzékeny, de egyenesen hangulatember is vagyok.
Mostanában elég nehéz időszakot élek meg, rengeteg munkával, bizonytalansággal és útkereséssel. A feszültségemnek a mértékét pedig jól mutatja, hogy az éves vitamennyiségem statisztikai átlaga lassan a csillagos eget veri. Persze mindennek megvan a jó oldala. Például az, hogy most tudok nektek írni… Na jó, talán nem ez a fő érv. Arra viszont mindenesetre hasznosak voltak a mostani vitáim, hogy még jobban kiismerjem magam. Egyfajta mintát fedeztem fel a vitáimban és azoknak az utóéletében, amit most veletek is szeretnék megosztani.
1. stádium: Az előszél
Valami nem stimmel. Valaki olyasmit tett vagy mondott, ami nagyon nem tetszett. Először igyekszem szépen rendezni a dolgot, kifejezem a nemtetszésem, megkérem a másik felet a helyzet korrigálására… aztán jellemzően nem az a reakció, amire számítok, és el is jutunk a második stádiumhoz.
2. stádium: A vita
Előkerül a lelkem mélyén szunnyadó harci tyúk, aki akkor is ha tudja is, hogy vesztes csatába vonul, mégis tollát felborzolva rohan elébe.
3. stádium: A duzzogás
Ebben a szakaszban jellemzően újra lejászom magamban a szituációt, de általában úgy, hogy sokkal szellemesebb és csípősebb reakcióim vannak, mint az eredeti helyzetben, és persze mindig én vagyok a vita abszolút és megkérdőjelezhetetlen győztese.
4. stádium: Egy kis kényszerevés
Hát igen, ez van… Ki nem csinált még ilyet?
5. stádium: A telefonálás
Szerintem ezt a stádiumot se kell nagyon bemutatnom. Néha ki kell beszélnünk magunkból a rossz érzéseinket, kell a közönség az önsajnálathoz, és nem utolsósorban szükség van a külső véleményre.
6. stádium: A zenehallgatás
Ez nálam már a produktív szakasz. Rájövök, hogy nem is olyan sötét a helyzet, mint gondoltam, és jöhet a csacsacsa.
7. stádium: A tervezés
Egyetlen vita vagy kellemetlen szituáció sem történik ok nélkül. Meg kell értenem a saját részem a problémából, és megoldást kell találnom arra, hogy hogyan rendezzem a másik féllel a helyzetet. Általában előre lejátszom a beszélgetést, vagy akár annak több lehetséges alternatíváját is, így másnap vagy a következő találkozás esetén felkészülten állok a másik fél elé.
8. stádium: A békülés
Végül a legjobb szakasz, a békülés következik, amikor egy öleléssel, egy nevetéssel vagy egy puszival a világ súlya esik le a vállamról. Egészen addig, amíg újra nem kezdődik a dolog…
Pálóczi Bogi
Kép és szöveg: Glitter and Fat
