Mondogatom, hogy beszéljünk, aztán én sem mindig teszem. Nos, nem bizony, mert megijedek. Félek, hogy megbántom, mert én teljesen máshogy látom a dolgokat, mint a velem szemben ülő, és ezáltal inkább csak bólogatok és csendben maradok. Igen, mert könnyebb csendben lenni, nincs kényelmetlenség és minden olyan egyszerű. De nem!
Itt indulnak el a lejtőn a barátságok, a párkapcsolat vagy az üzlet. Azzal, hogy nem mondod el, hogy mit gondolsz, megalkuszol és onnantól folyamatosan lesz egy kellemetlen érzés benned. Lehet ezt halmozni és úgy gondolni, hogy ez majd biztosan megváltozik, de ez sajnos nem így van. Amikor elkezdtem beleengedni magam ezekbe a beszélgetésekbe borzasztóan éreztem magam. Úgy gondoltam áruló vagyok, mert eddig ezt soha nem mondtam ki, de be kell látnom hatalmas erő és bátorság, hogy ki tudok már mondani dolgokat.
Ha pedig elkezded, sokkal jobban fogod érezni magad egy idő után, mert eltűnik az a szorító érzés, hogy „bár kimondanám, de nem merem”.
A baráti kapcsolataimnál is inkább mindig mindennel egyet érettem és tettem, amit mások jónak látnak. De már merek megszólalni és lehet, ezáltal eltűnik mellőlem pár ember, de aki marad, az mellett tudom, hogy nem kell aggódnom egy beszélgetés során.
Természetesen ugyan ez igaz a párkapcsolatra is. Amíg a beszélgetés során mindennel egyetértesz úgy, hogy nagyon jól tudod, hogy ez téged mennyire zavar máris nem egy olyan kapcsolatban fogsz élni, mely számodra a legkedvezőbb lenne. Merni kell megszólani és elmondani, hogy mit gondolunk, hogy olyan ember lehessen mellettünk, akivel élmény beszélgetni nem pedig egy iszapos ösvény, melybe bármikor bele tudsz ragadni. Ha pedig őszintén beszélsz, hidd el olyan ember lesz melletted, akivel tényleg élmény időt tölteni.
Beszélj az érzéseidről, hogy mit gondolsz, és ne akarj megalkudni!
Mert a kényelmetlen beszélgetések visznek előre az életben.
Szerző: Badenczki Csilla
