Minden embernek vannak meghatározó mondatai az életében. Lehetnek ezek olyan mondatok, amelyek a saját szánkból hangzanak el, vagy éppen más mondja nekünk. Lehetnek pozitív vagy negatív mondatok. Olyan dolgok, amiket szégyellünk, amiket már ezer éve megbántunk, vagy amiknek a hatására méterekkel a föld felett jártunk. Egy dolog viszont biztos: az ilyen meghatározó mondatokat sosem felejti el az ember.
Az én meghatározó mondataim nem egy-egy vitából vagy boldog pillanatból fakadnak. Persze ilyenek is vannak szép számmal, de most inkább azokról mesélnék nektek egy kicsit, amelyek pozitív irányban formálták a szemléletem, és így segítenek abban, hogy boldogabb legyek.
1. „Legyél már türelmesebb magaddal!”
A türelem nagy erény, irigylem is azokat az embereket, akiknek a természetükből adódóan sok türelmük van. Én sosem voltam igazán türelmes, magammal meg aztán pláne nem. Iszonyatosan maximalista vagyok, hatalmasak az elvásásaim, néha az az érzésem, hogy végighajszolom magam az egész életemen. És hát őszintén szólva ez nem túl egészséges. Olyan sok szempontból nehezítettem már meg az életem a saját türelmetlenségemmel. Szóval egy ideje próbálom levetkőzni ezt a rossz szokásomat. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincsenek elvárásaim magammal szemben. Vannak, sőt még mindig nagyon magasak, de szépen lassan azt is elfogadom, hogy bizonyos dolgokhoz idő kell. Például a konditeremben érezhetném magam szarul, mert én nem tudok annyit futni vagy akkora súlyokat emelni, mint egy-egy másik nő, de ha mostanában kezdek ilyen hülye összehasonlításokba, akkor adok magamnak egy mentális taslit, és elmondom a kis mantrám, ami csak annyi: TÜRELEM!
2. „Attól nem vagy önző, ha magadra is gondolsz.”
Elég nagy altruista voltam/vagyok. Altruistának lenni pedig kifejezetten nehéz! Furcsa a természetem: ha valaki nem érdekel, akkor nagyon nem érdekel, de ha valakit szeretek, akkor meg nagyon szeretek. Emiatt pedig sokszor háttérbe szorítottam a saját érdekeimet és igényeimet. Ha meg esetleg nem így tettem, akkor marcangolt a lelkifurdi. Szerintem ezen a területen rengeteget fejlődtem az utóbbi egy évben. Most is fontosak számomra mások, ott segítek, ahol tudok, de egyre inkább képes vagyok olyan döntéseket hozni, amelyek értem vannak, és az én érdekeimet szolgálják.
3. „Ne legyenek elvárásaid, és legyél elfogadó!”
Elvárások nélkül élni szerintem nemcsak nehéz, hanem egyenesen lehetetlen. Szóval ezt a mondatot nem kell szó szerint venni, de az biztos, hogy kevesebb elvárás mellett könnyebb az ember élete. Én amúgy is az a típus vagyok, aki eddig mindenhez hatalmas elvárásokat fűzött, meg mindet megtervezett és előre elképzelt. Az élet meg hatalmas mókamester, vagy inkább tanítómester, aki napi szinten rákoppintott az orromra, és folyamatosan bebizonyította, hogy semmi sem úgy van, ahogy elképzeltem. Egy ideig ez iszonyatosan frusztrált, aztán egy-két nagy törés hatására elkezdtem megérteni a leckét. Most már igyekszem nem előre elképzelni a dolgokat. Néha ez kifejezetten jó: annyi pozitív meglepetést tartogat az élet, ha az ember kicsit befogadóbb!
4. „A jó elég jó.”
Ezzel a mondattal megint a hatalmas maximalizmusomhoz csatolok vissza. Bizony néha meg kell elégedni a jóval, mert a tökéletes elérése akkora áldozatokat követelne, ami mellett már nem is érné meg az eredmény. Miért kell neked mindig abból kiindulnod, hogy szar az, amit csinálsz? Hm, jó kérdés. Mindig is tudtam, hogy ügyes, okos meg tehetséges vagyok, de egy dolog tudni, viszont megélni ezt, és magabiztosnak lenni egészen más. Kezdem megtanulni, hogy nem szabad magam alulpozicionálni az életben.
Pálóczi Bogi
Kép és szöveg: Glitter and Fat
