Volt egy időszak az életemben, amikor ezeket a gondolatokat nem tudtam elfogadni. Nem éreztem azt, hogy egyedül boldog tudok lenni. Vágytam rá, hogy legyen körülöttem mindig valaki, hogy szeressenek és úgy kapkodtam minden kis szeretetmorzsáért, mintha levegő lett volna. Úgy gondoltam, hogy nem vagyok elég jó, hogy szeressenek ezért igyekeztem minden ilyen kis apróságot elkapni. Aztán persze rájöttem micsoda hülyeségeket beszéltem össze-vissza magamnak. Miért ne szeretnének? Hogy ne lennék elég jó? Mindenki megérdemli, hogy szeressék.
Szeretetet adni csodálatos dolog, kapni még inkább. Egy baj van, ha nem veszed észre, hogy neked nem adnak mást csak kis morzsákat, melyek ideig-óráig elegek, majd rájössz, hogy te nem erre vágysz, de ugye váltani kockázatos, mert mi van akkor, ha egyedül leszek, és nem jön senki.
Nos engedd meg, hogy elmondjam, semmi rossz nem fog veled történni, sőt a legjobb dolgot teszed magaddal, ha egy ilyen kapcsolatból kitörsz. Minden kapcsolatomnál eljutottam arra a pontra, hogy mindent megadtam, azt figyeltem, hogy a páromnak jó legyen, majd magamat az utolsó helyre raktam. Bántott, hogy nem törődik velem, hogy már-már semmibe vesz, de én azért még mentem és két kézzel, görcsösen kapaszkodva igyekeztem mindent megadni neki. Majd végre kinyitottam a szemem és rájöttem, hogy ez a kapcsolat tőlem csak elvesz, és több rosszat kapok tőle, mint jót. Összeszedtem magam és úgy gondoltam ennél már az egyedüllét is sokkal jobb.
Megtanultam végre értékelni saját magam és tudom, én is fontos vagyok nem csak a másik fél. Ne félj attól, hogy mi történik, ha véget ér egy kapcsolat, ne félj az egyedülléttől, mert rengeteg dologra tanít téged. Boldog és magabiztos vagyok, mert tudom, hogy megállom a helyem egyedül is.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy akkor semmi párkapcsolat, meg egyedül szárnyalunk és más nem is kell. Nem-nem. Én is vágyom rá, hogy legyen mellettem valaki. Sőt az elmúlt időszakban kicsit túlságosan is szerettem volna, ha megérkezik hozzám a számomra legcsodálatosabb férfi, de annyira rágörcsöltem a témára, hogy természetesen nem jött.
De tanultam belőle.
Mert biztosan tudom, hogy ott van valaki, aki úgy szeret, ahogy vagyok. Nem zavarja, hogy van rajtam felesleg, mert gyönyörűnek lát így is, és igazán nő lehetek mellette.
Elfogadja, hogy bizony túl sok vagyok és nagyon harsány. Nem azt mondogatja mindig, hogy „látom soha nincs időd”, hanem tudja, van és szakítani is fogok rá. Tudom, hogy ott vagy és nem vagyok türelmetlen.
Te is engedd meg magadnak, kedves olvasó, hogy néha egyedül legyél. Tudom, szükségünk van a simogatásra, hogy valaki ott legyen mellettünk, de nem olyan félelmetes az egyedüllét sem. Légy türelmes, minden megérkezik, ha itt az ideje.
Szerző: Badenczki Csilla
