A következő bejegyzés alapötlete nem az enyém. A Man Repeller oldalán olvastam egy nagyon érdekes hasonlatot, amiben a férfiakat avokádókhoz hasonlították. Először kétkedve fogadtam ezt a megállapítást, de a cikk végére érve egyet tudtam érteni a dologgal. Lássuk, miért…
Az avokádó már vidéken sem csak úri passzió, szinte minden zöldségesnél hozzá lehet jutni, szóval a bejegyzés kedvéért feltételezzük, hogy mindannyian ettünk már avokádót, és ismerjük a természetét.
Az avokádó komplikált zöldség, nem olyan, mint a paprika, a paradicsom, vagy, mondjuk, a karalábé, amit vásárlás után azonnal megfőzhetünk és fogyaszthatunk. Az avokádóhoz türelem kell! Általában – hacsak nem előre érlelt, prémium terméket veszünk – baromi kemény állapotban jutunk hozzá, majd napokig várjuk, hogy elérje a fogyasztásra kész, ideális állapotot.
Várunk és csak várunk, majd ha ügyesek vagyunk, elkapjuk azt a pillanatot, amikor például tökéletes guacamolét készíthetünk. Na de mi van akkor, ha nem időzítünk jól? Ha csak egy nappal tovább várunk, mint kellene? Akkor az avokádó átalakul valami nem túl étvágygerjesztő trutyivá, amit már nem szívesen fogyasztanánk el.
Ha nagyon sarkosítani szeretnénk, akkor azt mondhatjuk, hogy hasonló a helyzet a pasikkal, vagy legalábbis egy részükre jól alkalmazható ez a hasonlat. Ők is úgy érnek, mint az avokádó, és a folyamatot még csak siettetni sem lehet igazán. Ugyanúgy, ahogy felesleges azzal próbálkozni, hogy pürésítjük az éretlen avokádót, úgy a legtöbb férfit sem lehet házasságra vagy komolyabb elköteleződésre kényszeríteni idő előtt. Olyan sok szívszorító pillanat alakul ki emiatt. Van olyan, hogy két ember teljesen összeillik, sőt egymásnak lett teremtve, viszont az időzítés rossz.
Aztán valami történik. Megérik a férfi. Pont tökéletes az „állaga” a komolyabb elköteleződésre, és bumm, jön a házasság meg a gyerek. Legalábbis szerencsés helyzetben. Ha olyan nő van mellette abban a pillanatban, aki szintén érett ezekre a dolgokra. Ha meg nem, akkor kicsit meggyötörten, kicsit sértetten és „állagából” vesztetten új jelöltet keres, esetleg kókuszdió lesz, de erről majd később írok.
A furcsa ebben az egészben az, hogy az avokádópasik nem feltétlenül a számukra ideális nő mellett állapodnak meg. Láttam már ilyet nem is egyszer. Láttam az esküvő napján kudarcra ítélt házasságot, láttam meggyötört embereket és csúnya válásokat. De persze ez a ritkább eset: ha egy avokádópasi leteszi a voksát valaki mellett, akkor a legtöbb esetben ki is tart az illető mellett, és hacsak nem a vasorrú bábát vette el pillanatnyi elvakultságában, akkor jól is alakulhat a dolog.
A másik kategóriát a kortalan kókuszdióférfiak alkotják, vagy legalábbis én így neveztem el őket. Nekem valahogy ezek a pasik a gyengéim. Ők azok a harminc feletti meg negyvenet súroló és elhagyó sármőrök, akik gyerek és feleség nélkül, egy válással a hátuk mögött, vagy anélkül élnek bele a nagyvilágba, és elkábítanak minden egyes arra fogékony nőt. Jó a humorérzékük, nem veszik túl komolyan magukat, se az életet, könnyű velük és a társaságukban lenni, hiszen az a hedonista életigenlés, ami rájuk jellemző, szinte fertőző. Ez a kókuszdió felszíne. Ha az ember ezen a felszínes szinten marad, akkor nem lesz gond, mert csak ennyit fog látni. Viszont van az a pont, amitől kezdve az ember lánya elkezd érdeklődni, hogy mi van a kemény héj mögött. Változatos eszközökkel próbálja meglékelni a kókuszdiót. Az sem biztos, hogy sikerül, hiszen nem ok nélkül alakult ki az a vastag páncél, ha pedig összejön, az is lutri. Nem biztos, hogy fincsi kókusztejet rejt a kemény héj, sokszor csak valami megsavanyodott löttyel találja magát szembe az ember, amit az évek sérelmei alakítottak ki. Ilyenkor lehet dönteni, hogy felveszi-e a kesztyűt a szerelmes nő, és megpróbálja-e „meggyógyítani” ezeket a sebeket, vagy sem. Illetve a kókuszdió férfi is eldönti, hogy kell-e neki a segítség, hiszen eddig is nagyon jól megvolt a humorral és sármmal burkolt vastag páncéljával. Nem egyszerű küzdelem ez, az biztos.
Ez persze egy nagy általánosítás volt. Nem minden férfi avokádó vagy kókuszdió. Van szerelem első látásra, vannak sorsszerű találkozások és vannak jó időzítések.
Pálóczi Bogi
Kép és szöveg: Glitter and Fat
