Sok embernél a szexuális témák tabuk. Legalábbis szeretnék elhitetni, hogy tabuk, és még a saját párjukkal sem merik megbeszélni. Kérem szépen ez egy hatalmas hiba! Nem hiszem, hogy ezen kellene gondolkodni hogy: „Basszus, elmondjam neki, megbeszéljem vele? De mit fog gondolni, vajon azt, hogy…?”
Napokkal ezelőtt egy baráti társasággal voltam. Valahogy szóba jött a szex, és arra lettem figyelmes, hogy mindenki aktívan benne volt a témában. Sok mindenen elgondolkoztam a beszélgetés után, ugyanis elég kétszemléletű volt társulatunk, de a téma egy volt: közös nyelvet beszéltünk. Amiről mindannyian tudtunk beszélni, az a „hármasozás”.
Valószínűleg nagyon sokan elgondolkodtak rajta, még többen kipróbálnák, ennél jóval kevesebben ténylegesen ki is próbálták, illetve marad nagy százalékban az a csapat is, aki: „Én nem, soha, Úristen, az meg milyen már.”
Amikor még fiatal, zsenge, törékeny voltam, megvoltak az elveim, én is kijelentettem, hogy nem, ezt soha! Na ettől a kijelentéstől kb. 2 év alatt elhatárolódtam, és persze kipróbáltam. És szeretném megjegyezni: isteni volt! Mármint az első. A második már csak olyan maszatoláshoz hasonló valami volt…
Nem tudom, mikor nyílt ki a szexuális világom, talán nem is kell tudni pontosan, egy biztos: a szexnél soha ne mondd, hogy soha, mert meg kell élni, kipróbálni, hiszen a szexuális kultúrád másként nem fog fejlődni. Sajnos nagyon sokan, köztük én is azt tapasztaljuk, hogy rengeteg embernek a szexuális kultúrája egyenlő a nullával! Hát köszönöm, én nem állok be a sorba!
Amire én azt mondtam 18-19 évesen, hogy na ezt biztosan soha, azokat az „elveket” már rég felrúgtam, és nem bántam meg!
El kell rugaszkodnunk egy picit a földtől, és amire vágyunk, igyekezzünk kipróbálni, hiszen nem véletlenül vágyunk rá, ez izgat, és kár is palástolni, mert ez az Én előbb-utóbb felszínre fog törni, ha tetszik, ha nem! Ha mindezt egyéjszakás kalandban éljük át (márpedig ha mi vagyunk a harmadikak, akkor valószínű ez történet lesz), akkor úgy. Bármerre alakulhat még a történet, akkor mindenképp tartsuk szem előtt azt, hogy ne érezzük úgy magunkat mint egy marhalábszár a szupermarket hűtőpultjában, és próbáljuk úgy alakítani, hogy önző módonsaját magunknak legyen a legjobb, hiszen elvárás nem lehet senki felé, pontosabban kötelezettség, főleg ha egy x éve együtt élő párhoz megyünk harmadiknak vendégségbe! Elvégre mégis csak mi vagyunk azon a matinén a „sztárvendégek”.
