Sziasztok!
Viki vagyok, 20 éves. Jelenleg külföldön dolgozom, vendéglátóiparban, olyan munkakörben, amiben rengeteg emberrel találkozunk. Alacsonnyal, magassal, sovánnyal, ducival, időssel, fiatallal, sötét illetve világos bőrűvel… Amikor nap mint nap száz és száz különböző típusú ember fordul meg körülötted, sok mindent átgondolsz, átértékelsz. Máshogy kezded látni őket. Rájössz, hogy minden ember más és más, nemcsak külsőre, hanem belső értékek szerint is. A visszajáró vendégeket minden beszélgetés alkalmával egyre szebbnek és szebbnek látod. Nem azért, mert megszokja a szemed vagy mert valóban megszépülnek, hanem azért, mert minden alkalommal megismersz egy újabb és újabb darabot belőlük. Rájössz, hogy a külső fele olyan fontos nincs, mint az emberek belső értékei. Elfogadod őket is, és ezáltal elfogadod saját magad.
Azért mesélek egy kicsit a saját történetemből is. Világéletemben pluszos voltam, egész kicsi gyerekkorom óta. Rengeteg negatív visszajelzést, bántást kaptam emiatt. Gyerekként még csak a csúfolódások – gondolom, senkinek nem kell bemutatnom, milyen is ez –, később pedig már igazán sértő, szívbe maró megjegyzések. Nagyon rosszul éreztem magam a bőrömben, sokat sírtam, és azon gondolkodtam, én vajon miért nem születhettem vékonynak.
A sok rosszindulatú ember hatására 14 évesen elég drasztikus fogyókúrába kezdtem. Vékony is lettem rövid idő alatt – de boldog nem. Az önsanyargatás miatt a gyomrom megbetegedett, rengeteg gyógyszert kellett szednem, napi 5-6 szemet. Mondanom sem kell, az állapot nem tartott sokáig, a kilók visszajöttek, és az egész kezdődött elölről. Gimis éveimben a fiúk elkerültek, a menő lányok nem barátkoztak velem.
Aztán jött a változás, mint egy villámcsapás, egyik napról a másikra. Eldöntöttem, hogy JÓL FOGOM ÉREZNI MAGAM A BŐRÖMBEN! Nekem azt tanították, hogy minden fejben dől el, és ez igaz is. Ahogy a felfogásom más lett, és nem úgy néztem magamra mint egy dagadt, csúnya lányra, az emberek hozzáállása is más lett. Megnőtt az önbizalmam, lettek barátaim, fiúk, lett magabiztosság. Pedig csak belül változtam, kívül nem.
És itt vagyok ma. Egy felnőtt nő, aki tele van energiával, mindig mosolyog, pozitív, magabiztos, tudja, mit akar az élettől. Van stílusa, tudja, mi áll jól neki. Mindezt annak ellenére, hogy plus size. Ezt nem szégyellem, büszke vagyok rá!
Sokan úgy gondolják, hogy a duci nők csak nyugtatják magukat azzal, hogy plus size-osok. Azt gondolják, ez csak mentsvár, hogy nem tesznek semmit, egész nap csak zabálnak, és ennyi. Nekik üzenem, hogy NEM, ez nem így van! Mi is törődünk magunkkal, éppúgy, mint vékony társaink, vagy talán még jobban is. Mi is edzünk, odafigyelünk, hogy mit eszünk. Ügyelünk az öltözködésünkre, hogy az alkatunknak megfelelő színű, fazonú és méretű ruhákat hordjuk. Hogy szép legyen a bőrünk, a hajunk, a sminkünk és mindenünk. Mert mi így vagyunk gyönyörűek! Ti is, és én is!
Remélem, tudtam egy kis erőt és energiát sugározni a levelemen keresztül!
Te is írj! Üzenetedet várjuk a Facebookon, vagy az info@plus-size.hu e-mail címre.
