“Ha lefogynál, tök szép lennél!”
“Azért egy gyerek mégis csak kellene!”
“Persze, neked könnyű, te el tudod magadat fogadni.”
Hát, kap az ember érdekes megjegyzéseket, természetesen mindenféle háttérinfó nélkül.
Régebben napokig kattogtam még az ilyen megjegyzéseken, ma már nem foglalkozom vele, mert tisztában vagyok azzal, hogy mindig mindenkinek van véleménye, és azt is egyre tisztábban látom, hogy mások mindig jobban tudják, miként kellene élnem az életemet.
De ne má’! Ne mondja már meg senki, hogy miként nézzek ki, hogy viselkedjek, kit szeressek, mit egyek, vagy akár a gyerekem mikor szülessen meg, mert még a végén kifutok az időből, meg társai…
Gyerekkoromban volt, hogy furán öltöztem fel, kérdeztem Anyukámat, hogy szerinte ez így fura nagyon? Anyu csak annyit mondott:
“Hát, engem nem zavar, téged néznek majd hülyének.”
Ennyi!
Ha meg annak néznek, kit érdekel.
Anyu ebben a vállfelhúzós kit érdekel attitűdben jó mesterem volt. Nemrég elmeséltem neki, hogy képzeld, azt mondta rám xy, hogy elszálltam magamtól. Erre rám nézett szemüvege fölött zöld szemeivel és flegma mosollyal azt kérdezte:
” És? Ha el is vagy szállva magadtól, akkor mi van? Érdekel téged, mit gondol az illető rólad?”
Mondtam: hát, végül is valójában nem. Így ennyiben maradtunk.
Le van pottyantva, a lényeg, hogy mi jól érezzük magunkat a bőrünkben, mert mindig lesz, aki jobban tudná a mi életünket élni, de ezt ne engedjük!
Ha valakinek meg nem tetszik, nem kell néznie! Mindenkinek van választási lehetősége, miként éljen, s ugyanúgy van esélye a boldogságra, az ön-elfogadásra, a vidámságra, csak az a kulcsa ennek, hogy a saját életünkkel kell foglalkozni, s a boldogságot kell választani, nem a tudatlan kritizálást, mikor semmit nem tudunk a másikról, hogy miért él úgy, ahogy.
Ha aszerint élném az életemet, amit a mások mondanak, akkor nem lenne bennem annyi érzés és lendület, mert engedtem volna, hogy letörjék a szárnyaimat.
Na, ez az, amit soha, de soha ne engedjetek senkinek!
Álmodjatok, és tegyetek érte, hogy valósággá váljon. Lépjetek egy nagyot a boldogságotokért, mert azt senki nem fogja aranytálcán elétek tenni, csak Ti magatok!
És az, hogy ki mit mond, hogy nem így kellene tenned, és hogy csak akkor leszel boldog, ha…! Ezekre ne hallgassatok!
Ti érzitek, mire vágytok, ti érzitek, miért, kiért dobban meg a szívetek.
Más foglalkozzon a saját dolgával, s nézzenek akár hülyének, de inkább legyetek bolond boldogok, mint boldogtalan, szófogadó klónok.
Hajrá! Boldogságra fel!
