Stőhr Gréta vagyok, vegán séf, életmód-tanácsadó, receptfejlesztő, gasztroblogger, anyuka, feleség, nő, békeaktivista és örök álmodozó.
32 éves voltam, amikor hét év után otthagytam igazgatói pozíciómat egy pénzügyi tanácsadó cégnél, és idegen országban, idegen környezetben kellett új életet kezdenem.
Kisbabámat nevelgetve, otthon, a négy fal között teltek mindennapjaim. Mintha megállt volna az idő. Egyetlen kérdéskör foglalkoztatott: hogyan lehetnék boldog? Megvan mindenem, amire valaha vágytam, egészséges vagyok, van egy csodás gyermekem, szép lakásban élünk, nincsenek anyagi gondjaim, mégsem találom a helyem. Ki vagyok én? Miért jöttem a földre? Tettem-e már eddig valamit, amivel hasznára válhatok ennek a világnak? Hogyan tudnék maradandót alkotni? Mihez kezdjek magammal? Kétségbeesés, enyhe depresszió és lelkiismeret-furdalás gyötört, magány és üresség kísérték véget nem érő szürke napjaimat.
Az egyetlen dolog a gyermeken kívül, ami boldoggá tudott tenni, a főzés volt. Alkottam. Ízlett, és nem csak nekem.
Várandósan már vegetáriánus voltam – egyszerűen egészségi okokból döntöttem úgy, hogy nem eszem többé halott testeket. Később pedig már ha akartam volna sem lettem volna képes rá, hiszen a tiszta táplálékoktól a tudatom is tisztult, és ráébredtem: ahhoz, hogy egészségesen éljek, nincsen szükség erőszakból származó táplálékra.
Gondoltam, ha már itthon vagyok, és egyetlen kommunikációs csatornám a külvilág felé az internet, akkor írok. Kiírom magamból a gondolataimat, örömeimet, és a gyermekem fejlődését is megörökítem. Hasznos, egyben időt kitöltő próbálkozások voltak. Egyszer csak azt vettem észre, hogy egyre több, vegán életmódot folytató emberrel kerültem kapcsolatba a világ minden tájáról. Ajánlották őket, követtem őket, majd csodáltam őket, mert gyönyörűek voltak, koruk ellenére fiatalok, kicsattanóan egészségesek.
Akkor hallottam először arról, hogy lehet kizárólag gyümölcsökön is élni, vagy van olyan, hogy nyersvegán, és egyáltalán, létezik egészség, szépség és tudatosság a húson, tejen és tojáson túl.
Ha valami érdekelt, akkor mindig is mélyre ástam magam benne, és ez is pontosan ilyen volt. Pár héten belül végleg elhagytam a tojást (amitől már akkor is fájt a hasam) és minden tejterméket – legutoljára a sajtokat. Sokat olvastam, képeztem magam külföldi oldalakon, kutatásokat végeztem, tudományos cikkeket tanulmányoztam és fordítottam, és a legfontosabb: magamon teszteltem a vegán életmódot.
Megértettem, hogy ez nemcsak táplálkozás, hanem életforma, amely elutasítja az állatok kizsákmányolását. Megértettem azt is, hogy minden egyéni döntés fontos, hiszen a világ megváltoztatása mindig belső kényszerből, útkeresésből kell hogy induljon. Rájöttem, hogy cseppnyi kis életem is mennyire fontos, hiszen mindnyájan össze vagyunk kapcsolva és kölcsönösen hatunk egymásra. Megnéztem a Földlakók (Earthlings) című dokumentumfilmet, és azt mondtam magamnak: megvan! Itt van, amit kerestem! Hasznos földlakó szeretnék lenni, aki nem rákos sejtként, hanem gyógyítóként, segítőként él. Elkezdtem blogot írni minden tapasztalatomról, hátha másnak is hasznára válik.
Kimenve a konyhába, minden egyes alkalommal csodálatos ihletet kaptam, láthatatlan, buzdító, támogató ERŐ kezdte mozgatni a kezemet, és én hagytam. Az íz lett a múzsám, fakanalam az ecsetem, edényeim a vásznam, fűszereim, a palettám. Alkottam. Majd magam mögött hagyva mindent, ami már nem tartozik hozzám, új életet kezdtem.
Azóta négy év telt el, és elmondhatom, megtaláltam azt, amit kerestem. Igazi séf lettem, mellette vegán főzőműsort vezetek a LifeNetwork Televízióban. 2015. novemberében elindult Budapest területén és környékén az ételkiszállításunk, amiben 100%-osan én főzök. Havonta tanítom a háziasszonyokat egészséges és csodálatosan finom növényi ételeket főzni, és márciusban lesz egyéves a Vegán Séf Iskolám, amely talán a legnagyobb büszkeségem. Itt olyan, főzni szenvedélyesen szerető embereket taníthatok meg erre nagyszerű szakmára, akik ugyanolyan elkötelezettek, mint én, mind életmód, mind szakmai tudás szempontjából.
A legnagyszerűbb érzés megosztani a szeretettel főzés tudományát, amit pontosan azért kaptam, hogy továbbadhassam. A béke a tányérunkon kezdődik. Hálás vagyok azért, hogy ezreket inspirálhatok, segíthetek tovább a béke, a szeretet, az önismeret, és a nem ártás útján.
