A dackorszak kezdete: Hogyan tegyük könnyebbé az életet a makacs totyogóval?

Plus Size magazin, Plus Mami rovat

Sok szülőt meglepetésként ér az első hiszti. Néha ez még nem is valódi hisztiroham, inkább csak csapkodás, sírás vagy indulatos harapás vagy marás. A baba, aki tegnap még kiegyensúlyozott és mosolygós volt, most hirtelen kis méregzsákká változik. Miről szól ez az időszak? Hogyan tegyük könnyebbé?

A legtöbb baba 14-15 hónapos kora körül válik totyogóvá, akkor, amikor már megtette az első lépéseit és egyre magabiztosabban jár. Ekkor hihetetlen gyors fejlődésen megy keresztül: rájön, hogy hatással van a világra, ereje van és elkezdi felfedezni azt. Egyre tudatosabban próbálja közölni az igényeit, de még nem tud különbséget tenni vágyak és igények között, ezért néha túlkapásai vannak. Képes ugyanolyan hangosan üvölteni azért, mert éhes, mert túlfáradt és nyűgös és azért, mert az építőkocka-torony mindig leborul.

Mintha nem tudná igazán mit akar. Néhány hónapos korra a legtöbb baba már képes pontosan jelezni, mit akar, képes türelmesen megvárni, amíg elkészíted az ételét, addig 14 hónapos korra, mintha visszafejlődne. Ahelyett, hogy egyre kevesebbet sírna, egyre többet sír. Ezek a sírások még nem igazi hisztik és sokszor nehéz különbséget tenni a kettő között. Amilyen fárasztó időszak ez a szülők számára, épp annyira csodálatos időszak is egyben, hiszen a gyermeked valósággal kivirágzik, minden nap újabb és újabb fantasztikus, meglepő új képességekkel áll elő.
Van, aki szerint a lázadást le kell törni, nem szabad engedni, másképpen elszabadulnak az indulatok, van, aki szerint pedig kell a szabadság a gyereknek ahhoz, hogy fejlődjön.

Sokan nem tudják, hogy a hisztik számának csökkentése nem azon múlik, hogy mit teszel, amikor már kiborul és hisztizik a gyerek, sokkal inkább azon, hogy olyan környezetet teremts a kicsinek, amiben jól érzi magát, ezért kevesebbet hisztizik.

Ennek a korszaknak a legnagyobb kérdései:

– Mennyi lehetőséget adj neki a felfedezésre?
– Mi az, ami már tilos? Mi az, amit még szabad?
– Mennyire érezheti azt a kicsi, hogy hatással van a világra?
– Van-e lehetősége felfedezni, hogy ő egy kompetens ember, aki képes dolgokra?
– Kipróbálhatja magát olyan feladatokban is, ami talán kora szerint még nem neki való, de kíváncsi rá vagy mindent tilos, ami túl veszélyesnek, nehéznek, nem neki valónak tűnik?

Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása a szülőn múlik:

1. Meg kell rá tanítani, mi az, ami valóban veszélyes és tilos, mi az, amihez kellemetlen, ha hozzányúl és hogyan bánjon a dolgokkal
2. Meg kell tanítani, hogy ne nyúljon a konnektorba, ugyanakkor lehetőséget adni arra is, hogy felfedezze a világot
3. És meg kell érteni, hogy nem lehet mindent elmagyarázni neki, mert ehhez még kicsi, más módszereket kell találni

Miért speciális ez az időszak? (14-20 hónapos korig)

Nagyon gyorsan fejlődik a baba fizikailag és értelmileg (ez néha őt is megviseli, például nyugtalanul aludhat miatta)
még csak néhány szót használ, de már rengeteget megért, ugyanakkor sokszor nehéz pontosan kifejeznie magát
újra kell definiálnia a kötődését hozzád, miközben a saját akaratát is véghez kell vinnie
már nem csak anyához kötődik, elkezd megismerni más embereket is, más családtagokhoz is kötődni kezd
a kortársaival is találkozik már, de őket még veszélyesnek érezheti (hiszen maguk is bizonytalanok, hisztisek, nem tudják, hogyan viselkedjenek más gyerekek társaságában), ezért agresszívan reagálhat a jelenlétükre.
A legnagyobb szülői kihívás ebben a korban: megőrizni a türelmedet 🙂

Hogyan könnyítsd meg a gyermeked és a magad számára is ezt az időszakot?

1. Teremtsd meg a biztonságos feltételeit annak, hogy a kicsi felfedezhesse a környezetét!

A legidegölőbb dolog mindig a baba nyomában lenni, mert magára ránthatja, megeheti, lenyelheti, belenyúlhat stb. Pakold el, ami veszélyes! (Egyik ismerősöméknél az volt a mottó, hogy amikor a baba már elég nagy ahhoz, hogy kikerüljön a járókából és szabadon lehet ereszteni a lakásban, a járókába be kell tenni mindent, ami veszélyes rá nézve, oda úgysem akar többet bemenni majd)
Barikádozd el, amit nem lehet eltenni! Jó találmány a szobára szerelhető rács, de még jobb a műanyag “karám”, amit bárhova letehetsz, ahol szeretnél védett zónát képezni. A babazárak felszerelésének is itt az ideje.

Azokat a dolgokat pedig, amik nem veszélyesek, hadd fedezze fel! Egy részükhöz talán a te felügyeleted kell majd, de semmi baja nem lesz tőle, ha kipakolja a lábasokat, a zoknikat, megnézi, mi van a fiókokban. Néha az asztalra (vagy a létrára, ablakba, konyhapultra) is fel akar majd mászni: semmi nem történik, ha te ott vagy mögötte, tartod és körülnéz. Ha párszor eljátsszátok ezt, többé nem lesz érdekes. Ha viszont megtiltod: annál érdekesebb lesz.

2. Tanítgasd!

Tiltás helyett mutasd meg neki, mi hogyan működik, hogyan kell használni (nyilván nem a kisbicskára gondolok, de nem kell átesni a ló túloldalára sem, hogy mindent inkább te csinálsz meg helyette, nehogy koszos legyen a keze, összekenje magát vagy elrontson valamit)!
A kicsik imádnak másolni ebben a korban, ha most megtanítod neki, hogyan kell ebéd után összetakarítani, mit hol tartotok a lakásban, hol a helye, azt később is tudni fogja.

3. Adj neki feladatokat!

Vond be nyugodtan a házimunkába a kicsit! Ne az legyen az alap, hogy ő “foglalja el magát”, amíg te főzöl, mert ebből idővel az lesz, hogy ő folyton unatkozik, te meg idegeskedsz, mert nem haladsz semmivel. Ebben a korban amúgy is vannak “matrica-napok”, amikor a kicsi folyton a nyomodban szeretne lenni, miért ne lehetne akkor ott melletted és mesélhetnél neki arról, amit csinálsz, miközben ő is kap kis feladatokat (törölgethet, pakolhat a mosógépbe befelé vagy kifelé, segíthet teregetni, kis seprűvel sepregethet, tolhatja a porszívót, mosogathat saját kis szivaccsal vagy szétszedheti a káposztát leveleire, segíthet gyúrni a tésztát, megteríteni, elpakolni evés után stb.)

Van még tipp! Olvasd el a teljes cikket a Kismamablogon!

 

  • 0
  • Nyomtatom