Hogyan jutottam el a “pontleszarommásvéleményétakülsőmről” érzéshez

Plus Size magazin, Önbizalom rovat

Vivi sosem szorongott a testalkata miatt, és nem gondolta, hogy a korábbi barátja valaha is fel fogja róni neki a pluszkilóit. Megírta nekünk ennek a történetét, a szakításét, és azt, hogy végül hogy találta meg a szerelmet.

Csodás napot, Plusszos Csajok!

Szeretem ezt a közösséget, erőt ad a világhoz, hogy mindennap kiálljak a “színpadra”, és megmutassam a húsom. Hogy nekem húsom van. 🙂

Olvastam a Plus Size magazinban a “Le kéne dobnod vagy 40 kilót, azonnal lenne csávód!” című írást. Először rosszulesett, aztán mondom: kössszzzikkeee. Kis hamis… imádom az ilyen taplókat. Aztán beugrott az exem ocsmány pofája 😀 Van egy kis szösszenet, idekapcsolódik a témához. Remélem, szívesen elolvassátok, róla és rólam szól, hogyan is jutottam el a “pontleszarommásvéleményétakülsőmről” érzéshez. Így egyben 😁

Vékony voltam egészen úgy 21-22 éves koromig. Igaziból sosem törődtem vele, milyen a testalkatom. 156 centi magas vagyok, akkoriban kb. 55 kilós voltam. A kisugárzásommal hódítottam mindig 😁 Az 55 kiló egy szép napon elkezdett gyarapodni 74-ig. Nos, mit ne mondjak, egy törpének ez elég nagy változás, főleg popi és comb tájékon. De nem zavart annyira a dolog, így is tetszettem a pasiknak. Nyomtam a dumát, flörtöltem, ha kellett, ha nem. Kitettem a didkókat, hadd lássák, jók az ikrek.

Vendéglátó helyen dolgoztam (kocsma), szinte csak férfiakkal töltöttem az időm. Szerencsém volt, mert nívósabb banda járt hozzám, mindig kedveskedtek dejólnézelkivivike. Akkor mentünk szét a lovagommal, nem sokat sírtam utána, nem volt szerelem. Ahogy teltek a hetek, kaptam egy értesítést, hogy valaki bejelölt isminek a fészen. (legismertebbközösségiold.) Egy régi ismerős pasas, mindig odáig voltunk egymásért, csak sosem volt aktuális, hogy összejöjjünk. Gondoltam ez egy jel, azonnal visszaigazoltam, írtam neki, mizujs. Szép lassan kibontakozott a cselekmény, rengeteget beszéltünk mindenről, és végül megdumáltunk egy randit. Azt tudni kell, hogy 100 km volt köztünk. Úgy határoztam, megyek én először. Nagyon készültem. Fekete mini, cickókidobós felső, magas talpú szandi, vörös körmök 😁😁 hát igen… Mindent megbeszéltünk, csak azt nem, hogy mióta nem találkoztunk, egy 20-ast felszedtem kilóban. Mondjuk, kinek jut ilyen az eszébe. Bár, így utólag visszagondolva…

Leszálltam a vonatról. Megláttam. Imádtam. Ultradögösnagyonjópasi. És azt hittem, a döbbenet az arcán ugyan ezt jelenti irántam. Gondoltam, tök jó, mentünk csavarogni, mentünk hozzá is, vacsiztunk, dumáltunk. Este úgy alakult, biztos nem véletlen, hogy lekéstem az uccsó vonatot. Hááát ez is egy jel biztos, nagyon kedves volt velem, és végig azt éreztette, hogy ebből a randiból már kapcsolat lesz. Persze alig vártam, hogy történjen valami. Izgultam is, régen erről ábrándoztam, vajon milyen lesz ha együtt leszünk. Tökéletesen indult az éjszaka. Levetkőzött, mondanom se kell, kidolgozott felsőtest, kockák!!!!! Ahhh. Csorgott a nyálam… aztán jöttem én. Ledobtam a harci szerelést. Hurkák, párnák és a dögöstestem. Volt minden jó, ölelkeztünk, csókolóztunk, simogattunk, minden volt csak AZ nem. Jó, hát persze, nem kötelező, sőt… de úgy mégis furcsáltam a dolgot. Aztán láttam, hogy miért is nem történt semmi. – Mert lent nem történt semmi.- (hoppácska) Kérdezgettem, mi a baj. Láttam, teljesen kiborult. Szívta a cigiket egymás után. Próbáltam nem túl nyomulós lenni, elég érzékeny dolog ez a pasiknál. Aztán elmesélte, hogy ő gyerekkora óta diabéteszes. Ezt tudtam. És sajnos egy ideje ez kihat a szexuális életére is. (nofene) És ez nem miattam van, és nem miattunk, csak ez előfordul. És úgy szégyelli. Akkor nagyon megsajnáltam. Együttéreztem vele. Elhittem mindent, nem tudtam, hogy működnek ezek a dolgok. Másra nem is tudtam gondolni, csak hogy szegénynek milyen nehéz lehet. Biztosítottam róla, hogy ez nem gáz, nyugodjon meg. (és valaki hozzon egy vibrátort, köszi)

Ezt a randit követően gyakorlatilag egyből összejöttünk. Nagyon boldog voltam. Nem foglalkoztam semmivel. Azzal sem, hogy gyakorlatilag soha nem szexeltünk mert “már megint nem megy a dolog” volt minden alkalommal. Egyszer aztán, pár hét múlva leültünk beszélgetni, mondtam neki, hogy nem érdekel, hogy nem áll fel neki a cerka, majd csinálunk mást, kitalálunk dolgokat, elmegyünk orvoshoz vagy bármi, de tudja azt, hogy így is kell nekem. Jajjj naggyon hálás volt. Folyamatosan mondta, hogy nem miattam van (mégjó) és én nem is gondoltam, hogy miattam lenne. Teltek a hónapok és nem történt semmi, egy kis próbálkozás sem, se egy kis idetapi, se egy kis odapuszi, semmi, nem jártunk utána a dolognak, mert mindig volt kifogás. Aztán persze nem is közeledett felém, mert ő roncsnak érzi magát, aki nem tud egy nőt kielégíteni. (amúgy tényleg nem) Kétségbe estem, nem tudtam segíteni én sem. Hiába mondtam, hogy nem számít a testiség, a lelki dolgok fontosabbak. (idiótaidiótaidióta)

Felhagytam a próbálkozással, meg a folytonos visszautasítás miatt már ciki volt… Megromlott köztünk a kapcsat, sokat veszekedtünk. Már nem akartam vele együtt lenni. Mondtam többször, hogy akkor szakítsunk. Ilyenkor mindig megijedt, megsajnáltam, kibékültünk, aztán kezdtük az elején, blabla. Azt azért hozzátenném, hogy nemcsak a testiségben, de minden másban is alkalmazkodtam hozzá. Diétáztam, a neki megfelelő étrendet követtem, felmondtam, mert nem tetszett neki, ahol dolgoztam, mindent megtanultam a diabéteszről, hátha segítség kell neki, ésatöbbi.

Ennek köszönhetően, és az egy évnyi idegeskedésnek, lefogytam. De mint az állat. Tök vékony voltam. És reménytelen. Bántott a dolog.

Aztán lett új munkahelyem, és az új munkahelyemen megismertem egy vörösdögös pasast. Sokáig csak dumáltunk, nagyon szimpi volt, nekem jólesett, hogy úgy néz rám, ahogy. Láttam, hogy tetszem neki. Akkor elhatároztam, hogy végleg véget vetek a szenvedésnek. Szakítottam.

Volt sírás, jelenet, én nem hagyhatom el, ő beteg, milyen ember vagyok, hogy egy beteg embert eldobok. Hogymivaaaaan??? Akkor beugrott valami. Ebben a kapcsolatban én voltam az ápolónő, a pszihológus, az anyu meg minden szar csak nő nem. És ő kihasznált engem. Az érzéseim. Ő volt a központ a nyavalygásaival. De csak pár nappal később kaptam meg az utolsó “ökölcsapást”. Eljött hozzám, hogy elmondja, amúgy nincs semmi baja szexuális téren. Nem is értettem, miről beszél. Azért nem volt köztünk semmi egy évig mert – idézem – “dagi voltál és nem kívántalak. Ezért nem állt fel.” Cuki, mi? De most, hogy lefogytam, nagyon csinos vagyok, és nézzem csak… (és szó szerint elővette a farkát megmutatni) már feláll. Annyira megalázó volt a helyzet, hogy először csak pislogtam. Lepergett előttem az egy év amit együtt voltunk, a rengeteg próbálkozásom (mindenféle játékszertől kezdve a szexis fehérneműig ésatöbbi) a sok átsírt éjszaka, a vádaskodások, hogy önző vagyok (én!)… Kinevettem. Nem tudtam mást, csak nevetni. Ott állt a konyha közepén letolt gatyában, kezében a farkával és bizonygatni akart. Nagyon nevettem. Kínomban. 😁 Mondtam hogy, nekem az a kolbász már nem kell bocsi. 😁

Így lett vége a dolognak.

Aztán összejöttem a vörösdögössel. Minden passzolt köztünk… ha érted 😁😁😁 Ennek már több éve. Azóta is ő a párom. Már nem vagyok 55 kiló, és őt ez nem érdekli. Meg engem sem. Azt nem mondom, hogy nem hagyott bennem nyomot ez a szemétség, mert csak fájlalom, hogy elcsesztem egy csomó energiát egy ilyen lelki nyomira. De visszakapta az élettől sokszorosan, nem mondom, hogy örülök neki csak hát na, tudjuk hogy van ez 😁

Én úgy gondolom, csak az számít ami bennünk van. Ha szép a lelked szép vagy te is! És ez igaz a husikra, a vékonyakra, a dögösekre és a feketékre vagy a szőkékre is. Mindenkire.

Puszi nektek! Köszönöm, hogy elmesélhettem a történetem, így utólag jót nevettem 😁 már nincs bennem harag. Vivi

Te is írd meg nekünk a történetedet! A címünk: info@plus-size.hu.

(A kép illusztráció. Forrás: Pixabay)

  • 0
  • Nyomtatom