Hogyan segíts a kisgyermekednek feldolgozni a rossz élményeket?

Plus Size magazin, Plus Mami rovat

A felnőtteknek sem egyszerű feldolgozniuk egy kisebb-nagyobb balesetet, betegséget, kellemetlen élményt, azonban egy beszélni nem tudó kisgyereknek ez még nehezebb. Ráadásul őket sokszor a felnőttek számára lényegtelennek tűnő helyzetek is megviselhetik, mint pl. a kedvenc cumi vagy alvósállatka elvesztése, egy orvosi vizsgálat, egy verekedős kisfiú a bölcsiben vagy egy túl hangosan ugató kutya. Hogyan segíthetsz neki?

A legtöbben próbálják megmagyarázni a kisgyereknek, mi történt, racionális magyarázatot adnak a történtekre, és igyekeznek megvigasztalni a kicsit. Gyakran tapasztalható azonban, hogy egy-egy ilyen veszteség, rossz élmény miatt még hetekig szorong a gyermek, megváltoznak a szokásai, nyűgösebb lesz, bújósabb, gyakrabban ébred éjszaka, rossz álmokról számolhat be, az átlagosnál ingerlékenyebb, sírósabb lehet, hisztizhet.

A legtöbb esetben ilyenkor a szülő türelmes és megértő, azonban a vigasztalást követően már elvárná, hogy a gyermeke viselkedjen újra “rendesen”, dolgozza fel a történteket.

Azonban a feldolgozás nem ilyen egyszerű.

Mi felnőttek már pontosan látjuk a gyerek számára ijesztő helyzetek mögötti valóságot, pl. tudjuk, hogy az orvosi vizsgálat kellemetlen, de szükséges és kibírható, az elveszett cumi helyett lehet másikat venni, és megesik néha, hogy az ember elesik, és lehorzsolja a térdét, azonban a kisgyerek még az érzelmek világában él az az érzés, ahogyan érezte magát akkor, abban a számára ijesztő és megfejthetetlen helyzetben újra meg újra visszatér és nem elég megértenie a történteket, a vele kapcsolatos érzelmeinek is a helyükre kell kerülnie.

Megnehezíti a helyzetet, hogy a legtöbbször szeretnénk gyorsan megnyugtatni a gyereket, kis vigasztalás után mi már túl is vagyunk a dolgon, és ha esetleg fel is hozza megint a történteket, hajlamosak vagyunk elintézni egy gyors vigasztalással. Azt hisszük, ha a gyerek mosolyog, játszik, nincs is semmi baja.

Azonban azzal, hogy nem engedjük a gyereket beszélni a helyzetről, illetve ha a még nem beszélő gyereknél csak arra törekszünk, hogy megnyugodjon, de nem vesszük komolyan az érzéseit, csak elmélyítjük a gyerekben a szorongást.

Azt hisszük, hogy ha nem beszélünk egy rossz élményről, akkor minden rendben van, és majd elfelejti. De nem felejti el. Mit lehet tenni?

    1. Beszéljünk róla!

Ahogyan a felnőtteknek is az segít feldolgozni a probémákat, ha beszélünk róluk, úgy a gyerekeknél is. Vannak olyan gyerekek, akik nyíltan szóba is hozzák a számukra kellemetlen eseteket – ilyenkor ne tereljük el a szót, beszéljük át velük újra meg újra, ez segít nekik a túllépésben.

    1. Meséljünk róla!

A kisebbeknél, akik még nem beszélnek, de még óvodáskorban is, segít, ha a helyzetet mesébe foglaljuk, például:

      • A kedvenc cumi nem elveszett (mert az “elveszett” érzés a gyerek számára ijesztő: Hova lett? Mi történt vele?), hanem vándorútra indult és kalandos utazás közben bejárta az egész világot.
      • A mesebeli kismackó is elesett a biciklivel, és az anyukája bekente piros fertőtlenítővel a térdét, hogy elűzzék a csúnya bacikat, másnap pedig a kismackó már megint biciklizett, de már sokkal óvatosabban ment a lejtő közelébe.

Kereshettek olyan meséket, amelyek az adott élethelyzetről szólnak, de ti is kitalálhattok hasonlókat.

    1. Alkossunk!

A rossz érzések, félelmek feldolgozásában segíthet egy kis kreatívkodás is: ujjfestés, rajzolás, gyurmázás. Nem kell kifejezetten azt a helyzetet feldolgozni, ami a kicsit foglalkoztatja, önmagában a szabadon alkotás élménye is jó szorongásoldó, azonban segíthet az is, ha lerajzoljuk az adott helyzetet. Amikor a kicsi még nem tud rajzolni, mi is rajzolhatunk és mesélhetünk hozzá, illetve megkérhetjük a gyermeket, hogy mondja meg, hogyan folytassuk a rajzot, pl. “Hol legyen a doktor bácsi? Milyen színű legyen a kislány pólója?”

A legtöbbet azzal segítünk a gyermekünknek a nehéz helyzetek feldolgozásában, ha nyitottak vagyunk az érzéseikre, komolyan vesszük őket, nem bagatellizáljuk el a helyzetet és elfogadjuk, hogy a gyermek nem lép túl ezeken az érzéseken gyorsan, több nap vagy hét is eltelhet, mire feldolgozza őket. Az empatikus, nyitott hozzáállás gyakran már önmagában is segít hamarabb megoldani a helyzetet.

Forrás: Kismamablog.hu

  • 0
  • Nyomtatom