Karácsony a szeretteink nélkül…

Kozma Rita, Napi Plus rovat

Van, akinek már elege van a karácsonyból, pontosabban az azt megelőző vásárlási őrületből és év végi munkadömpingből, de a legtöbben nagyon szeretik és várják. Mert a szeretet ünnepe, mert együtt a család. De mi van akkor, ha nincs mindenki ott, vagy nincs ott ő, aki miatt szerethetnénk ezt az ünnepet?

Először 17 évvel ezelőtt mondtam, hogy soha többé nem akarok “karácsonyozni”, meg úgy egyáltalán erre az ünnepre hangolódni, akarni, vágyni rá. Az okom végtelenül egyszerű volt: akkor, karácsony első napján ment el szeretett nagymamám. Az egyetlen nagymamám. Mert nem volt több; a másik nagyimat nem ismerhettem, mint ahogy egyik nagypapámat sem. Tehát úgy nőttem fel, hogy nekem, nekünk csak Mama van, volt.

Akkor, december 24-én, szenteste még bizakodtunk, de hajnalban elment… Ezután számomra – még inkább drága anyukám számára – megszűnt a karácsony mint a boldogság és a meghittség ünnepe.

Aztán teltek-múltak az évek, és míg nekem lassacskán visszatért a karácsony utáni vágy, addig anyukámnak kevésbé – és hát ki máshoz kötném ezt az ünnepet, mint imádott szüleimhez? Így sosem volt igazán örömteli ez az időszak.

Tovább teltek az évek, anyukám is kezdte várni a karácsonyt, talán miattunk, a gyerekei és az unokái miatt is.

Majd ismét jött egy hatalmas pofon az élettől.

2014 karácsonyát az intenzív osztályon töltöttük apukám ágya mellett, megtörten, végtelenül szomorúan. Hatalmas fájdalmai voltak, majd elment… Innentől tudtuk, nincs visszaút, a karácsony nem a mi ünnepünk.

Tavaly ilyenkor persze összejött a család (itt maradt) része, és csendesen, meghitten emlékeztünk a drágákra, akik elmentek. Az éjféli mise és a gyertyagyújtás lett a karácsony lényege.

img_0271

Idén nyáron, 13 év után itthagyott az egyik legcsodálatosabb lény, akivel találkozhtattam életem során: a cicám. Bár tudom, vannak, akik úgy tekintenek egy kisállatra, hogy egy aranyos kis kedvenc, véget ért az élete stb., fogadjuk el. Értem én ezt, de én a gyerekemként szerettem, és mai napig nem csitult a fájdalmam, hihetetlenül hiányzik. Idén sem vártam a karácsonyt, hosszú évek óta ez lesz az első ünnep Tomikám nélkül, akit 12 éve épp ekkor kaptam.

Aztán valami megváltozott

Most azonban, hogy eljött a december, valami megváltozott a szívemben. Helyet kapott a vágy az ünnep iránt. Helyet kapott az érzés, hogy szeretném díszbe öltöztetni az otthonunkat, és szeretnék karácsonyi dalokat is hallgatni.

Mert ez a néhány nap sokkal több, mint kidekorált otthon, vagy mint hogy melyik nap hova menjünk, kihez utazzunk, és milyen ajándékot adunk avagy kapunk. Jó csak úgy megpihenni egy kicsit, gyertyát gyújtani, és a szeretteinkkel lenni.

Ha pedig már nincsenek velünk fizikailag, akkor is érezhetjük úgy, hogy a lelkünk összeér.

  • 0
  • Nyomtatom